A c�m (Gellius cotidianus) azt jelenti: "napi/mindennapi Gellius". A m�sodik sz�zadi antikv�rius �r�, Aulus Gellius Noctes Atticae (Attikai �jszak�k) c�m� nagy gy�jtem�ny�b�l n�z�nk alkalomadt�n egy-egy r�vid r�szt, �s vagy gy�ny�rk�d�nk benne, vagy elm�lked�nk, mosolygunk, csod�lkozunk, esetleg m�rgel�d�nk rajta... Higgye el a kedves L�togat�, hogy mindegyikre b�ven akad p�lda a terjedelmes, de sohasem unalmas m�ben. A latinul tanul�k kedv��rt el�bb mindig az eredeti r�szlet j�n, majd ennek t�m�r �sszegz�se, esetleg komment�l�sa magyarul. V�g�l hozz�f�z�k valamit a prof�n "szentleck�hez".

Persze, csak ha van mit... 

(A k�pen Sz�krat�sz legismertebb szoborportr�ja l�that�.)

II. 1.

Quo genere solitus sit philosophus Socrates exercere patientiam corporis; deque eiusdem viri temperantia.

1 Inter labores voluntarios et exercitia corporis ad fortuitas patientiae vices firmandi id quoque accepimus Socraten facere insuevisse:

2 stare solitus Socrates dicitur pertinaci statu perdius atque pernox a summo lucis ortu ad solem alterum orientem inconivens, immobilis, isdem in vestigiis et ore atque oculis eundem in locum directis cogitabundus tamquam quodam secessu mentis atque animi facto a corpore.

3 Quam rem cum Favorinus de fortitudine eius viri ut pleraque disserens attigisset: „pollakis” inquit „ex heliou eis helion heist èkei astrab�steros ton premnon”.

4 Temperantia quoque fuisse eum tanta traditum est, ut omnia fere vitae suae tempora valitudine inoffensa vixerit.

5 In illius etiam pestilentiae vastitate, quae in belli Peloponnesiaci principis Atheniensium civitatem internecivo genere morbi depopulata est, is parcendi moderandique rationibus dicitur et a voluptatum labe cavisse et salubritates corporis retinuisse, ut nequaquam fuerit communi omnium cladi obnoxius.

*************

Ez a r�vid Gellius-caput (=a m�sodik k�nyv els� fejezete) Sz�krat�sz „edz�seir�l” sz�l, tudniillik arr�l, mik�nt gyakorolta mag�t t�r�k�pess�ge fokoz�s�ban. Az �vsz�zadokon �t kanyarg� legend�k �s sz�besz�dek egyik�t id�zi fel Gellius, amikor – elbesz�l�i t�bbesben – azt �ll�tja, hogy tudom�s�ra jutott: a b�lcs id�nk�nt napkelt�t�l napkelt�ig (a summo lucis ortu ad solem alterum orientem) egyhelyben �llt, szemeit egy pontra sz�gezte, �s sem a kez�t, sem a l�b�t, sem m�s testr�sz�t nem mozd�totta. �gy elgondolkodott (szinte medit�lt) ebben a p�zban, mintha szelleme/lelke k�l�nv�lt volna a test�t�l (quodam secessu mentis atque animi facto a corpore). Ugyanezt a hallom�st a szerz� gyakori besz�lget�t�rsa, Favorinus is meger�s�ti egy lakonikus g�r�g mondatban. Az ilyen �s hasonl� s�r� �nsanyargat�s f�nyes eredm�ny�r�l is besz�mol a szerz�. Sz�krat�sz olyan eg�szs�ges volt (azaz lett) e t�r�spr�b�k k�vetkezt�ben, hogy m�g a peloponn�szoszi h�bor� elej�n kit�rt j�rv�ny sem fenyegette az �let�t, holott Ath�n v�ros�nak lak�it alaposan megtizedelte a d�gv�sz.

A mai prof�n „szentlecke” hosszadalmas elm�lked�sre �s erk�lcsi d�rgedelmekre adhatna aprop�t, de ett�l megk�m�lem a PortaLatina-Blog olvas�it.

Mind�ssze annyit jegyzek meg, hogy a test kultusz�t mindenek f�l� helyez� „korunk h�se” m�g Sz�krat�szn�l is kem�nyebben sanyargatja mag�t. De a t�bbs�g izomra gy�r, nem bels� fegyelemre. T�r�k�pess�ge fizikailag �ri�si, de lelkileg sokszor semmi. Merthogy itt is a fejben d�l el minden. Sz�krat�szn�l az edzetts�g eszk�z volt valamilyen �rtelmes (vagy nemes) c�lhoz, a fizikai er�nl�tet nagyr�szt a bels� „er�nl�ttel”: akarater�vel, bels� fegyelemmel tudta el�rni. Amikor edzett, a testet �s a lelket egyform�n edzette, m�g ma a nyers er� �nc�l vagy szinte „fegyver” lett – emberhez nem m�lt� dolgok m�vel�s�hez. Tisztelet a kiv�telnek!