A cím (Gellius cotidianus) azt jelenti: "napi/mindennapi Gellius". A második századi antikvárius író, Aulus Gellius Noctes Atticae (Attikai éjszakák) című nagy gyűjteményéből nézünk alkalomadtán egy-egy rövid részt, és vagy gyönyörködünk benne, vagy elmélkedünk, mosolygunk, csodálkozunk, esetleg mérgelődünk rajta... Higgye el a kedves Látogató, hogy mindegyikre bőven akad példa a terjedelmes, de sohasem unalmas műben. A latinul tanulók kedvéért előbb mindig az eredeti részlet jön, majd ennek tömör összegzése, esetleg kommentálása magyarul. Végül hozzáfűzök valamit a profán "szentleckéhez". 

Persze, csak ha van mit... 

(A képen Lysias/Lüsziasz legismertebb szoborportréja látható.)

A „taberna libraria” magyar jelentése körülbelül „könyvesbolt”. Így  nevezték az ókori Rómában a fórumon található könyvárus-helyeket. Ezzel a megjelöléssel a hazánkban megjelenő, ókori tárgyú vagy ókori szerzőtől származó könyvújdonságokra kívánom felhívni az érdeklődő Látogató figyelmét. Értelemszerűen magyar nyelvű munkákról lesz szó, de a latinul tanulók kedvéért mindig lesz egy rövid részlet az eredetiből is. Fordítás esetén magától az auctortól (auctornak nevezzük az antikvitás íróit, költőit), tanulmány, monográfia esetén pedig attól az auctortól, akiről a megjelent könyv szól.

(A képen az újonnan megjent könyv borítója látható.)

A cím (Gellius cotidianus) azt jelenti: "napi/mindennapi Gellius". A második századi antikvárius író, Aulus Gellius Noctes Atticae (Attikai éjszakák) című nagy gyűjteményéből nézünk alkalomadtán egy-egy rövid részt, és vagy gyönyörködünk benne, vagy elmélkedünk, mosolygunk, csodálkozunk, esetleg mérgelődünk rajta... Higgye el a kedves Látogató, hogy mindegyikre bőven akad példa a terjedelmes, de sohasem unalmas műben. A latinul tanulók kedvéért előbb mindig az eredeti részlet jön, majd ennek tömör összegzése, esetleg kommentálása magyarul. Végül hozzáfűzök valamit a profán "szentleckéhez".

Persze, csak ha van mit... 

(A képen Szókratész legismertebb szoborportréja látható.)

Gorsium hazánk egyik legjelentősebb, mégis méltatlanul elhanyagolt római kori romterülete. A mai Tác település közigazgatási területén található.  Az M7-es autópályáról a Szabadbattyán, Tác, Gorsium csomópontnál délre letérve 3 km után, a temető mellett balra fordulva 1,5 km-re található Pannonia Inferior tartomány egykori közigazgatási, később vallási központja. Rövid története itt és alább következik.

A város a nevét a III. század végén megjelent Itinerarium Antonini című római útikönyv leírásából ismerjük: „Gorsium”, illetve „Gorsio sive Hercule” megfogalmazásban (sive jelentése: és, vagy). A kettős megnevezés a 260-as szarmata dúlás nyomán felépülő város régi, közhasználatú és az új, hivatalos elnevezésére utalt.

A rómaiak megjelenése előtt a terület a kelta civitas Eraviscorum-hoz tartozott. Az I. század közepén az Aldunáról idevezényelt ala Scubulorum elnevezésű légió két út keresztezésében (Sopianae-Aquincum, Sopianae-Brigetio) árokkal és palánkfallal körülvett katonai tábort épített. Az itt állomásozó mintegy 500 fős lovascsapat (ala) feladata a sárvízi átkelő védelme és a tartomány belsejének védelmében az ide befutó útvonalak mentén őrszolgálat biztosítása. A Duna-parti limes teljes kiépülése után már nem volt szükség a belső katonai biztosításra, így az akkor itt állomásozó csapatot tovább vezényelték a Birodalom más területeire.

Ma 2000 éve, hogy meghalt az ókori római történelem egyik meghatározó alakja, a principátus első képviselője, Augustus császár (helyesebben: princeps)

Fedezzük fel a görögországi Helikón-hegységben a Múzsák völgyét, és igyunk a híres Hippokrénéből, melyet a mítosz szerint Pégaszosz (Pegasus), a költészet szimbólumává vált szárnyas ló fakasztott patájával! - ajánlja Barna Béla turisztikai újságíró. A cikk szövegét és képanyagát a  Nyírséghír2012. szeptember 19-i online számából (szerkesztve és kihagyásokkal) vettük át.