A c�m (Gellius cotidianus) azt jelenti: "napi/mindennapi Gellius". A m�sodik sz�zadi antikv�rius �r�, Aulus Gellius Noctes Atticae (Attikai �jszak�k) c�m� nagy gy�jtem�ny�b�l n�z�nk alkalomadt�n egy-egy r�vid r�szt, �s vagy gy�ny�rk�d�nk benne, vagy elm�lked�nk, mosolygunk, csod�lkozunk, esetleg m�rgel�d�nk rajta... Higgye el a kedves L�togat�, hogy mindegyikre b�ven akad p�lda a terjedelmes, de sohasem unalmas m�ben. A latinul tanul�k kedv��rt el�bb mindig az eredeti r�szlet j�n, majd ennek t�m�r �sszegz�se, esetleg komment�l�sa magyarul. V�g�l hozz�f�z�k valamit a prof�n "szentleck�hez". 

Persze, csak ha van mit... 

(A k�pen Lysias/L�sziasz legismertebb szoborportr�ja l�that�.)

II. 5.

Quam lepide signateque dixerit Favorinus philosophus, quid intersit inter Platonis et Lysiae orationem.

1 Favorinus de Lysia et Platone solitus dicere est: "Si ex Platonis" inquit "oratione verbum aliquod demas mutesve atque id commodatissime facias, de elegantia tamen detraxeris; si ex Lysiae, de sententia."

*************

Ez az egymondatos Gellius-caput (=a m�sodik k�nyv �t�dik fejezete) ide�lis gyakorl�s a latinul tanul�knak. Alig van benne (�j) sz�, a mondatszerkezet egyszer�. Pr�b�lkozni kell vele!

Ami a t�m�t illeti: Gellius nemcsak a b�besz�d�s�g�r�l, "fecseg�s�r�l" h�res �r�. Ha akart, ha kedve volt, nagyon is tudott � r�viden �s t�m�ren fogalmazni. Ez�rt szerette, becs�lte, szinte "vad�szta" a magvas, szellemes, p�r szavas mond�sokat, sz�ll�ig�ket, melyekb�l j�csk�n jutott a m�v�be is.

Vajon mi a k�l�nbs�g a hatalmas koponya, Plat�n (latinosan: Plato) �s a ragyog� logogr�fus �s sz�nok, L�sziasz (latinosan: Lysias) besz�dm�dja k�z�tt? Hogy lehet ezt "lem�rni"? Nyilv�n �gy, ahogy sokszor ma is. Meg kell n�zni, mi t�rt�nik, ha egy-egy sz�veg�kb�l kihagyunk egy sz�t (kifejez�st, mondatot) vagy f�lcser�l�nk k�t sz�t (kifejez�st, tagmondatot). Mi t�rt�nik? Az, hogy b�rmily �vatosan is tessz�k ezt, a v�ltoztat�st�l Plat�n mondata kev�sb� lesz eleg�ns/�zl�ses, L�sziasz mondata pedig kev�sb� lesz �rtelmes /tartalmas.

Brav�! Nagyon frapp�ns, szellemes, hangzatos distinkci�. �s aki mindezt el�adja az �lm�lkod� �s m�ris jegyzetel� Gelliusnak, nem m�s, mint rajong�sig szeretett mestere: Favorinus, a filoz�fus. A romaniz�lt g�r�g, a kor egyik szellemi tekint�lye. Tud�l�kos, n�ha leereszked�, n�ha ripacs m�sodik sz�zadi �rtelmis�gi. De vajon j�l �t�li meg Favorinus? (M�r, ha t�nyleg t�le sz�rmazik a mondat, �s nem valaki m�st�l, vagy a mag�t rejteni k�v�n� Gelliust�l...)

A mai prof�n „szentlecke” tov�bbgondol�sa teh�t kinek-kinek az lehetne, hogy

a) akkor milyen is Plat�n st�lusa?

b) akkor milyen is L�sziasz st�lusa?

Igaza van Favorinusnak? T�nyleg ez k�zt�k a k�l�nbs�g, vagy csak j�l hangzik? Ehhez legal�bb egy Plat�n- �s egy L�sziasz-sz�veget is alaposan ismern�nk kellene, pl.
 

Teh�t van (volna) b�ven olvasnival� is ennek az egymondatos fejezetnek a tiszt�z�s�hoz. Ahhoz, hogy ne csak elhiggy�k, ami oda van �rva, hanem nek�nk is legyen v�lem�ny�nk Favorinus (?) egyetlen mondat�r�l. (Ezt v�gzi el helyett�nk a klasszika-filol�gia. Ott megtal�ljuk, ha �rdekel benn�nket. Ha k�v�ncsiak vagyunk r�.)

Igen: ilyen Gellius, ez Gellius. �s igen: ilyenek vagyunk mi, ezek vagyunk mi, itt a 21. sz�zadban. Annyira elt�volodtunk m�r mindent�l, ami r�gebben, r�gen vagy nagyon r�gen volt, hogy j�szerivel azt sem tudjuk hirtelen, hol n�zz�nk ut�na. Hogy �rdemes-e ut�nan�zn�nk. Hogy �rdekel-e minket annyira, hogy ut�nan�zz�nk. �s �rdekelni fog-e m�sokat, ha ut�nan�z�nk?... Mert ennek az egy mondatnak az igazs�g�t vagy hamiss�g�t ak�r t�bb napig, h�tig lehetne (kellene) kutatni. Persze, nem fogjuk megtenni, mert mindj�rt elkattintunk innen: rohanni kell tov�bb.
De hov� is?