2014.08.23. 20:07, Wikipedia, MEK, Fotoalbum HU, Szerkeszti: Latomus
A felszámolt castrum helyén 103-tól új város építését kezdték mg. Traianus császár Gorsiumot jelölte ki az ugyanebben az évben megszervezett Alsó-Pannónia (Pannonia Inferior) provincia tartománygyűlésének (concilium provinciae) székhelyéül. Ma még nem bizonyított, mikor kapta meg a település a városi (municipium) rangot. Tóth István ókortörténész Hadrianus 124-es pannóniai szemleútjára datálja. Az elkövetkező években kiépült település virágkorában elérte a 400 hektárt. A „szent kerületen” belül hatalmas csarnokokat emeltek a tartománygyűlés és a császárkultusz ceremóniáinak megrendezésére. Az ünnepségek fényének emeléséhez elengedhetetlen cirkuszi játékok megrendezésére 20 000 fő befogadóképességű amfiteátrum épült.
A markomann-háborúkban (167-180) a szarmaták felgyújtották a várost. Ekkor nemcsak a külső negyedek égtek porrá, de a szent kerületben is nagy pusztítást végzett a tűz. Ezt a csapást hamar kiheverte a város. Helyreállították a császárkultusz épületeit. Ekkor újult meg a tartománygyűlés csarnoka is. Ezt követően 90 évig a severusi kor virágzását élte a város. Az afrikai származású felső-pannóniai helytartóból lett császár, Septimius Severus kiváltságok sorával hálálta meg az őt trónra segítő katonaság szolgálatait. (A katonák zsoldját 1/3-ával megemelte, melyet később újabb zsoldemelések követtek. A fizetőképes kereslet ilyen mérvű növekedése ösztönzőleg hatott a teljes gazdaságra. Fitz Jenő professzor a 193-284 közötti kort a „Pannonok évszázadának” nevezte.) A császár 202-es pannóniai látogatása alkalmából, az uralkodó költségén építették újjá az istenné vált császárok templomát. A vicus (falu) vályogból épült házainak nagyobb részét is ebben az időszakban építették át tartósabb építőanyagból. 258-ban egy gyorsan levert polgárháború veszélye elől a föld alá menekítették a városi tanács pénztárát. A 3134 db dupla dénár 1725 évvel később, az ásatások során került elő.
Sokkal komolyabb volt a két évvel későbbi szarmata-roxolán-támadás. Az egész Pannóniát sújtó fosztogatás során Gorsiumot a földdel tették egyenlővé a barbárok. Az ezt követő, az egész Birodalomra kiterjedő gazdasági politikai és katonai válság mintegy három évtizedre elhúzta a helyreállítás megkezdését. (Barkóczi László elmélete szerint ebben az időben hurcolták el a Duna-parti erődítmények sürgős helyreállításához a szent kerület leomlott kőanyagát.)
A III. század utolsó éveiben ismét központi akaratból épült újjá a város. Diocletianus utasítására a szentkerület romjait elegyengették és teljesen új koncepció szerint kezdték meg az építkezést. A fallal körülvett városrész továbbra is a provincia kiemelt települése maradt. Az új város új nevet kapott, Diocletianus császár társuralkodójáról, Maximinus Herculiusról Herculiának nevezték el. Jelentősége valószínűleg ezután sem csökkent. (Fitz professzor teóriája szerint a négy részre osztott Pannónia Valéria provinciájának helytartója (praeses) Aquincumból a 290-es években áttette székhelyét Herculiába.)
Az ezt követő évszázadban a város folyamatosan épült-szépült. Helytartói rezidenciának alkalmas palotát emeltek, vele szemben testőrségi laktanya kapott helyet. A kereszténység térhódításával több ókeresztény bazilikát alapítottak.
A település hanyatlása a IV. század utolsó harmadában kezdődött. A provinciában megromlott közbiztonság a falakon kívül élőket lakóhelyük elhagyására késztette. A városon belül összezsúfolódott lakosság egyre igénytelenebb épületeket emelt. Az elhagyott házak helyén temetők létesültek. Ebben az időben a város valószínűleg püspöki székhely is volt. Valeria provincia területét a rómaiak 430-ban a hunoknak engedték át. A város ekkor már régi méretének töredékére zsugorodott.
A honfoglaló magyarok helyben lakó részben/egészében keresztény népességet találtak. A leletek szerint nem is telepedett le nagyobb magyar népesség ide. Árpád és István inkább a forgalmas utaktól néhány kilométerre északra alapították meg székvárosukat. A Gorsiumi település-együttes helyén létrejött négy-öt kisebb község területén, a temetők tanúsága szerint a XVI. századig folyamatosan laktak.
A legjelentősebb falu neve a XI. századtól Föveny volt. Szent István a birtokot a Székesfehérvári káptalannak adományozta. Ezt követően évszázadokon át innen szállították a követ a királyi és egyházi építkezésekhez. A mocsarakkal védett területen több országgyűlést is tartottak.
Föveny a török uralom idején pusztult el végleg. A XVIII., XIX. században az elhagyatott terület a Zichy-grófok uradalmához tartozott, akik szintén kőbányaként hasznosították a romokat.
Feltárása
A római település tudomásunk szerint legkorábban a II. József-féle XVIII. századi térképen szerepel. Bár Rómer Flóris 1866-ban, mint ismert lelőhelyet említette, az első ásatásokra mégis csak 1934-ben került sor Marosi Arnold vezetésével. Ezt az első régészeti feltárást, 1939-ben, majd 1954-ben újabbak követték, ekkor Radnóti Aladár irányításával. Gorsium-Herculia rendszeres feltárása azonban 1958-tól indult, Fitz Jenő vezetésével. Munkatársai Bánki Zsuzsa és Lányi Vera voltak. A műemléki helyreállításhoz terveket Papp Imre, Hajnóczi Gyula és Istvánfi Gyula készített. Az ásatások, a feltárások anyagának feldolgozása, valamint a régészeti park kiépítése, az egykori épületek helyreállítása folyamatos.
1934 és 1939 között egy háromapszisos nagy épületet találtak, amelyet kezdetben ókeresztény bazilikának határoztak meg, később, amikor peristyliumos udvarral egészült ki, egy nagybirtok központjában lévő villának vélték. A teljes egészében beépítetlen, mintegy 200 hektár nagyságú területen fekvő római kori település feltárása azzal a szándékkal indult meg, hogy a római települést, a hozzá tartozó ipartelepekkel, külső negyedekkel és temetőkkel feltárja és bemutassa. A feltárás ötödik évtizedében Gorsium már a nagy Duna vidéki római feltárások egyike, amelynek különleges értéke az antik világ zavartalan megjelenítésének lehetősége.
Az 1934-39 között végzett ásatás során feltárt épület 1958 után nagy méretű palotának bizonyult. A palota előtti oszlopcsarnokos homlokzata előtt kövezett utca került elő, másik oldalán laktanya jellegű 70 méter hoszszú épülettel: a feltárás egy IV. századi város központjára talált. A városközpontot, amelyben eddig két ókeresztény bazilika, két közfürdő, hivatalos épületek és lakóházak kerültek elő, városfal vette körül, a négy oldal közepén egy-egy városkapuval.
A palota és a vele szemben lévő laktanya alapján feltételezhető, hogy a III-IV. század fordulóján létrehozott város az ekkor létrehozott Valeria tartomány helytartójának székhelye lehetett. A várost, az Itinerarium Antonini című római útikönyv mérföldadatai alapján Herculiának nevezték el, Diocletianus társcsászárának, Maximianus Herculiusnak tiszteletére.
Az útikönyv a település korábbi nevét - Gorsiumot - is megőrizte. A feltárás a IV. századi város maradványai alatt két további építési korszakot állapított meg. A Kr.u. I. század közepétől - amikor a rómaiak a Dunántúl keleti felét meghódították és Pannonia provinciát megszervezték, katonai tábor állt e helyen, amelyet a II. század elején, amikor már belső erődítésre nem volt szükség, felszámoltak. A volt tábor területén hozta létre Traianus császár a 106-ban létrehozott Alsó Pannonia provincia tartománygyűlésének (concilium provinciae) és a provincia császár-kultuszának mintegy 9 hektár méretű szentkerületét. A katonai tábor mélyen fekvő rétegeiből a parkban semmi sem mutatható be, a szentkerület jelentős építményei azonban a régészeti park legjelentősebb látnivalóit adják. A szentkerület központját nagy méretű forum, az ünnepi felvonulások számára létrehozott 90×45 méter nagyságú tér adja, az istenné nyilvánított Augustus császár templomával, a császárkultusz és a tartománygyűlés nagy csarnokaival. A mintegy felerészben feltárt szentkerületben eddig 8 templom, a városi követek elhelyezésére szolgáló vendégház, étkezőhely és az ünnepségekhez tartozó játékok színhelye (egyelőre légifelvételen meghatározott) hatalmas amphitheatrum került elő. A szentkerület a provincia fontosabb eseményeinek (állami ünnepek, császárlátogatások) színhelye volt. Gazdag mitológiai- és állatjelenetes reliefsorozatok maradtak fenn: témájuk azonos a 147-ben és 248-ban Rómában vert éremsorozatokéval: Róma fennállásának 900. és 1000. évfordulójára készültek. A császárlátogatások közül különösen Felső Pannonia volt helytartójának, Septimius Severusnak 202. évi látogatása jelentős, aki saját költségén hozatta helyre a marcomann háborúkban részben lerombolt Augustus-templomot. A szentkerületet Kr. u. 260-ban a Duna másik oldalán lakó szarmata roxolánok megsemmisítették.
A gorsiumi Régészeti Park egyik látnivalóját a IX. osztályos latin tankönyv I. leckéjében is (fekete-fehérben) láthatjuk. Bejegyzésem végéhez közeledve erről a (balra látható) szoborról szeretnék írni pár szót, természetesen, szakemberek leírását segítségül hívva. A klasszika-archeológusok az Aeneas menekülése Trójából vagy A (Trójából) menekülő Aeneas címen tartják számon.
Lelőhelye: Tác, Fövenypuszta (Gorsium), szőlőtelepítés alkalmával, 1903 körül. Gróf Zichy János ajándékozta a múzeumnak 1912-ben. Kora: a Kr.u. II. sz. vége - III. sz. eleje. Mérete: 65 x 12 x 34 cm Leltári száma: SzIKM 2852.
Leírása: "mészkő féldombormű, fent és baloldalt letört. A római alapításmonda elterjedt, kedvelt jelenetének helyi ábrázolása. A trójai Aeneas nem a szokásos, jobbra rohanó mozgásban, hanem homloknézetben áll, római katonai ruhában, térdén felül érő tunikája fölött izompáncélt visel, köpenyét vállán kerek csat fogja össze. A bal vállán ülő öreg atyját, Anchises bábuszerű alakját bal kezével szorítja magához. A köpenybe burkolt Anchises a házi isteneket tartalmazó ládát tartja ölében. Aeneas a jobb kezével a mellette álló Ascaniust bal csuklójánál fogva vezeti. A jelenet ábrázolása az archaikus korban elszigetelten megtalálható a Kr. e. VI. századtól, görög vázaképeken és éremképeken. Augustus korától terjed el a római művészet körében, ahol az uralkodóház isteni eredetét dicsőíti. Megjelenik Caesar érmein, Augustus forumán az ősök szobrai közt foglal helyet. Itáliában reliefszerű ábrázolások, éremképek, vésett kövek, provinciákban római harcos öltözetében jelenítik meg. Szerepel síroltáron, szarkofágon. A Krisztus utáni 147-es, 900 éves jubileumi éremképek alapító mondájának hatására a provinciákban, így a Rajna mentén. Kölnben a temetkezési kultusz szolgálatában álló szoborművek születtek. A képtípus innen került Pannoniába. Intercisában és Gorsiumban ismert ábrázolásait is síremlékek díszítményének tartották, újabban a trójai mondakörből vett jelenetek táblaképeit a gorsiumi szentélykerület egyik templomának Antoninus Pius-kori frízéről származtatják. Ennek hatására faragták a képtípus leegyszerűsített változatát valamilyen síremlék ormára. Leginkább Kr. u. 202-t követően, amikor Septimius Severus Róma, valamint a császárság alapítását, Augustus korát ünnepelte. A Severus-kori kőfaragás jellemző vonása a kezdetekig, az alapításig visszanyúló, ősi múlt idézése, a régi ábrázolások felelevenítése volt." (F. Z.)
Eredetileg egy remek könyv (125 év - 125 tárgy) digitalizált, online lapozható és csodálható változatát ágyaztam be ide, de törölnöm kellett, mert valahogy törölték a MEK-ről is. Ott volt "nyitva", ahol az Aeneas menekülése Trójából című szobor fotója és a fent idézett ismertető is olvasható. Sajnálom.
VALETE.
Bővebb tájékozódáshoz:
GORSIUM-HONLAP
GORSIUM-HERCULIA TÖRTÉNETE (ÚJ CIKK IN: ÓKORI TÖREDÉKEK)
UBI ERAT LUPA (A GORSIUMI AENEAS-SZOBORRÓL, ANGOL)
A WIKIPEDIA GORSIUM-CIKKE